Gary Chapman neve összeforrt az öt szeretetnyelvvel.
Írt már könyvet
- házaspároknak (A házasság négy évszaka, Maradjunk együtt!, 12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt, Segítség, rokonok lettünk!)
- újrakezdőknek (Kezdjük újra!)
- egyedülállóknak (Az 5 szeretetnyelv szólóban)
- szülőknek (A jól működő család, Az 5 szeretetnyelv gyerekekre hangolva / kamaszokra hangolva, 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk, Segítség, szülők lettünk!)
- férfiaknak (Az 5 szeretetnyelv férfiaknak)
- fiataloknak (Az 5 szeretetnyelv fiataloknak)
- és mindenkinek 🙂 (Egymásra hangolva – alapmű!, A szeretet mindent legyőz, A szeretet, mint életforma, A szeretet másik arca, a harag, A bocsánatkérés 5 nyelve, Istenre hangolva, A munkahelyi elismerés 5 nyelve...)
- +1: Extra: vannak regénybe ágyazott tanításai is, mint a Parázs a hó alatt, vagy az én személyes kedvencem, a Catherine Palmerrel közösen írt négy részes sorozat: Tavaszi történet, Nyári szellő, Parázsló ősz és Télre tavasz
A fenti könyvek közül majdnem mindet olvastam, mert nagyon szeretem az író stílusát, történeteit, pozitív világképét. Azonban nem gondoltam, hogy foglalkoznom kellene már a kamaszokról / tinédzserekről szóló írásokkal.
A 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt tinédzser lett a gyerekem – nem meglepő módon – tizenkét fejezetből áll. Minden fejezet címe annak a félmondatnak a különböző befejezése, hogy: „Bárcsak tudtam volna…” S az egyes témákban egészen érdekes, néha kissé out of the box megoldást ajánl az író. Pl. azt javasolja, hogy ahelyett, hogy a drogról vagy alkoholról megpróbálnánk lebeszélni a gyerekeket, mutassuk meg nekik a valóságot: saját tapasztalatainkról beszéljünk, osszuk meg őszintén, ha volt alkoholista vagy drogos a családban, s mutassunk nekik olyan hírt, amiben adott esetben drog hatása alatt álló fiatal karambolozott az autójával. Ezek elég erősnek tűnnek első olvasásra, azonban azt hiszem, sok olyan szülő van, aki mindent megtenne azért, hogy megóvja a gyermekét – s e „minden”-be akár a nehezebb beszélgetések is beletartoznak.
Egy másik fejezetben azonban hangosan felnevettem egy történeten. Kérdés: te fel mernéd-e tenni a gyermekednek a kérdést, hogy 10-es skálán inkább hálás szülő vagy (mármint bármiért, mindenért) vagy folyton morgó szülő? A szóban forgó anyuka feltette a kérdést, s a fiától a következő választ kapta: „Anya, igaz, hogy hálás vagy, de sokat panaszkodsz. Kb. négy pontot adnék.” Nem lehetett könnyű elfogadni ezt a választ. Kell hozzá türelem és alázat. Lehet, hogy az nem fontos, hogy hogyan látnak minket mások, de azt hiszem, ez alól kivétel az egyik legfontosabb szeretetkapcsolatunk, a gyerekeinké.
A fejezetek végén az író feltesz néhány – a fentihez hasonló – kérdést, s javasolja, hogy egyeseket gondoljuk át magunk, másokat beszéljük meg házastársunkkal, némelyiket pedig gyermekünkkel. Ezután további olvasnivalót is ajánl. Azt hiszem, tíz év sem lenne elegendő minden Gary Chapman által ajánlott olvasmány átnézésére, de válogassunk közülük – megéri!
