Yalom még élő, jelenleg 91 éves amerikai pszichiáter, aki minden bizonnyal a szakmájának is rengeteget adott, én mégis úgy gondolok rá, mint az íróra, aki a pszichoterápiát „lehozta a földre”: úgy ír róla, hogy az is megértse, aki nem töltött éveket, évtizedeket az egyetemen az emberi lélek megismerésével.

Könyvei egytől egyig izgalmasak és tanulságosak.

Szívből ajánlom A terápia ajándékát – ez volt az első könyv, amit olvastam e jeles írótól. Gyakorlatias, tanácsokkal és esetleírásokkal teli őszinte könyv, melyben éppúgy megtalálhatók hibái és tévedései terapeutaként, mint legeszesebb taktikái és brilliáns megfejtései. Szeretettel, gondoskodóan, szinte atyaian ír, de sohasem lekezelőn beszél az olvashóhoz.

A Schopenhauer-terápia és az Amikor Nietzsche sírt kicsit nehezebb, de számomra a legérdekesebb könyvei voltak.

Az előbbi egy pszichiáterről szól, akinél halálos betegséget állapítottak meg: egy éve van hátra. Ő oszt-szoroz és végül úgy dönt, régi terápiás csoportját folytatja, de annyi csavar kerül a történetbe, hogy meghívja a csoportba legnagyobb „kudarcát” a praxisából, egy férfit. Vajon mi lesz a történet vége?

Az utóbbi pedig egy hosszú beszélgetés Nietzsche és Josef Breuer professzor között egy bécsi szanatóriumban, melyben mindvégig ott lebeg a kérdés: vajon ki gyógyít kit?

A Szemben a nappal című kötetben a saját halandóságunkkal való szembenézés kerül a fókuszba mások történetei által. Bevallom, ezzel a könyvvel nehezebben boldogultam…

Ugyanakkor Yalom Minden mulandó című könyve, mely nemrég jelent meg (2022) és egy korábbi, a Szerelemhóhér, mely szintén pszichoterápiás eseteket hoz, nagyon érdekes volt! Fiatalemberekről és öregekről, betegekről, a szerelemben csalódottakról, az emlékeikben élőkről és elveszettekről szólnak. Megható olvasni.

S valószínűleg a legvastagabb könyvem itthon szintén Yalom keze munkája (egyébként legelső megjelent könyve): A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata. Szerintem túlzás azt állítani, hogy olyan, mint egy regény… Az első sokkom elmúltával azonban két dolgot állapítottam meg: az egyik, hogy jó lesz, ha fejbe kell kólintani egy betörőt. A másik, hogy nem is rossz – sőt, ennyi énmunka és pszichológiai témájú tanulmány után valójában tanulságos és élvezhető.

Most éppen a Halálról és életről című kötet van a kezemben. Még nem kezdtem el olvasni, de belelapoztam és ismerős betűtípus, tördelés, szavak és gondolatfuvallatok vártak. Meg egy csipetnyi szívfacsarás.