Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása című könyve nagyon érdekes dolgokat ír – többek között a pszichológiai éhség különböző fajtáiról. (Az alábbiakat a könyvet olvasva írom, a saját gondolataimmal kiegészítve.)

Az én értelmezésemben – s talán a pszichológus író szerint is – az éhség vonatkozhat ennivalóra, alkoholra, cigarettára, kütyüzésre, s bármire, ami „pótcselekvés” – csak sokszor nem tudjuk, mit pótolunk vele, mi a szükségletünk az éhség mögött…

– 1. Ingeréhség

A kisgyermekes otthonlevő anyukák élete, vagy pl. a munkahelyi monotónia eredményezhet ingéréhséget. Magányosság van, hiányérzet – s ez a fenti pótcselekvésekkel csak átmenetileg tompul. Pl. a 2020. tavaszi és a későbbi karanténok alatt elég sokan nyúltak mindenféle élvezeti cikkekhez, hogy az ingeréhségüket valami módon lecsendesítsék. Persze tudjuk, a valódi megoldás az lenne, ha ki tudnánk deríteni, hogy mire van szükségünk és arra fordítanánk időt, energiát, hogy a vágyott állapothoz közelebb kerüljünk. Új élményekre vágyunk – másra, máshol, mással, máskor? Akkor azt próbáljuk megadni magunknak! Baráttal, a természetben, hajnalban vagy naplementében, új hobbit kipróbálva…

– 2. Kapcsolatéhség

A kapcsolat az, amikor másokkal találkozunk és élményeket szerzünk. Vedd észre, ha nem kapcsolódsz már egy ideje senkihez úgy, hogy az örömöt szerezzen neked! Ne hanyagold el a barátaidat – még akkor se, ha a gyerekek minden idődet felemésztik! Hálás leszel később azért, hogy egy kis energiát fektettél a kapcsolataidba. Egyszer egy ügyfelemmel arról beszéltünk, hogy talán érdemes lenne beosztania a hetét – hétfőn a szüleivel, kedden a gyerekekkel, szerdán a férjével, csütörtökön a barátaival, pénteken a kollégáival, szombaton önmagával foglalkozna kiemelten – természetesen a kötelezettségeit nem elhanyagolva, inkább csak arra a csoportra jobban fókuszálva. Működött!

3. Elismeréséhség

Az elismerés azt jelenti: „fontos vagy nekem”, „figyelek rád”. Ehhez kapcsolódhat az, amit talán már hallottatok, hogy ha valaki megdicséri a házad, a ruhád, a hajad, a gyereked, stb., csak mondd azt, hogy „Köszönöm!” Esetleg  tedd hozzá, hogy „Köszönöm, jól esik, hogy ezt mondod!” Ugyanis, ha azt mondod, hogy ne már, ez hülyeség, nem is úgy van, stb. az olyan, mintha a minket megajándékozónak mondanánk, hogy ezt nem kellett volna…

A bók, az elismerés ajándék.

Jobban esik neki is, neked is, ha elfogadod. Miért olyan nehéz elfogadnunk mostanában?

Nyissunk, fogadjuk be, engedjük be, vegyünk nyugodtan levegőt, engedjük el magunkat, ne akarjunk folyton…valamit…

4. Szexuális éhség

Ebben a témában azt az érdekességet olvastam, hogy nem az együttlétek száma a döntő, hanem a szubjektíven megélt minősége. Vajon hány férfi és nő beszél házastársként erről? Inkább a „na és heti/havi hányszor?” a kérdés cimborák között is. A mennyiség a minőség előtt. Pedig gondoljunk bele egy percre, a minőségi kapcsolódásokra fogunk később emlékezni…

5. Strukturálási éhség

A kisgyerekes anyukáknál – függetlenül attól, hogy otthon vannak még, vagy már visszamentek dolgozni – gyakori, hogy bár rengeteg a teendőjük, abszolút nem ők osztják be a napjukat, sőt, elég kevés idő van, amiről szabadon rendelkeznek. A család jobbra-balra rángat magával, oldj meg mindent, szervezz meg mindent, csinálj meg mindent – helyettük is. Rendszerre vágyok! – bár általában az emberek így nem foglmazzák meg a dolgot.

A napomat hasznosan, értelmesen akarom eltölteni, a hetemet tervezetten, nem kapkodva akarom megélni és a hónapban egy picivel közelebb szeretnék lenni az éves céljaimhoz (éves célok?? kinek van ideje átgondolni???). És igen, akár hasznosan lennének 3-5-10 éves célok is egy vállalatnál, mert – tudjátok – „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”(Seneca)

Vajon az emberek hány százaléka tervezi meg magas szinten a dolgait és mekkora részük él totál az esemény által rángatva?

S ez milyen érzés?

6. Cselekvési éhség

Hát ez a kiégéről szól. Sok alkohol, sok kütyüzés…a kiégés szó azért úgy beugrik. A lényeg, hogy az emberlányának (egyébként fiának is) lennének tennivalói, de nem jelentenek, kihívást, nem okoznak örömet, így nem is motiválják és nem is fog sikereket elérni. Ördögi kör! Nem mindegy tehát, hogy milyen elfoglaltságod van nap mint nap!

7. Produktivitási éhség

Az ember természeténél fogva szeret alkotni, teremteni, valami újat létrehozni. Otthonlevő anyukaként ez vajmi kevéssé valósulhat meg…Hiszen körbe-körbe mennek a napok a gyerekkel/gyerekekkel és a háztartással. Jó, hogy abban próbálja megélni a produktivitást, hogy minden nap sütit süt, felvásárolja a fél Internetet, vagy okostelefonon játszik…Csak, amint az korábbi – a produktivitási éhséggel összefüggő éhségtípusoknál kiderült – ez igazából tüneti kezelés. Nem az igazi. Meg kell keresni, hogy hogyan lehetne újra megélni a jelent – kreatívan, minden nap.

8. Szeretetéhség

A szeretet két alapvető összetevője Lukács Liza szerint az eredendő tisztelet és a figyelem. Az eredendő tisztelet alanyi jogon ját, csecsemő kortól, nem kell kiérdemelni és nem feltétele a kölcsönösség sem. Minden élő ember tisztelete.

A másik a figyelem. Hazai statisztikai adatok szerint heti fél óra minőségi időt (vagyis amikor csak rájuk figyelnek) töltenek a szülők átlagosan a gyerekeikkel. Ez kb napi 4,5 perc. Hű. Ez elég durva.

A kettőből következő tanulság, hogy ha tiszteled a másik embert – bárkiről legyen is szó – és elfogadod az ő egyéniségét, akkor biztonságban, mégis szabadnak fogja érezni magát. Ez a legtöbb, amit adhatsz!