Bevallom, nem túl sok előadáskészítéssel és előadástechnikával kapcsolatos könyvet olvastam életem során. Valahogy úgy gondoltam egy ideig, hogy van, aki tud előadást tartani, van, aki nem, s hogy a ppt készítést meg tulajdonképpen meg kell tanulni és kész.
Aztán kiderült, hogy nem így van.
Először is, az előadástechnika valószínűleg az egyik olyan terület, ahol a legnagyobbat lehet fejlődni (tapasztaltam a Toastmasters-nél). A másik, hogy ha megtanult az ember ppt-t készíteni, akkor valószínű, hogy bejön a modern világ következő vívmánya, pl. a Canva. S akkor a ppt lesz esetleg elavult.
Szóval én azt mondom, érdemes megtanulni valamiféle alapelveket mind a prezentációk készítésénél, mind az előadás kivitelezésénél. S erre nagyon jónak tűnt ez a könyv. Kezdjük ott, hogy színes-szagos, képekkel tele (hiszen a szerző állandóan illusztrálja, hogy mit igen és mit ne!), négyzetalakú (pardon, de nekem ez annyira más, mint a legtöbb könyv, hogy külön öröm 🙂 ) – így mindig kedvem volt kézbevenni! Ezenkívül igazán magukkal ragadtak a színes képek és történetek, amik mind azt hivatottak bizonyítani, hogy egyik vagy másik slide / megoldás miért jobb a többinél.
Sok újdonsággal találkoztam az olvasás során, de a legmókásabb kétségtelenül az előadás tervezésének menete:
- Elvonulás és brainstorming – post-iteken
- Gondolatok csoportosítása és a lényeg azonosítása
- A post-itek sorrendbe rakása
- A képek / slide-ok felskiccelése (még mindig post-itekre…)
- Na most nyithatod ki a számítógépet! 🙂
Az egyik fontos tanulság megfogalmazása – nevezetesen, hogy ne zsúfoljuk tele a diát, sőt, szándékosan hagyjunk rajta nagy üres helyet – kimondottan „betalált”:
„Az üresség, amely összetéveszthetőnek tűnik a semmivel, a dermesztő hiánnyal, valójában a végtelen lehetőségek tárháza.” (Szuzuki Daiszecu Teitaró)
